A település története

Néveredet

/jold/images/statikus/tortenelem.1.jpgKözségünk elnevezése az idõk folyamán sokat változott. Eredeti neve Lád volt, amelyet vagy Szent László nevérõl, vagy a Laad nemzetségrõl nyert. Birtokos családja Ládinak nevezte magát, éppúgy, mint Sajólád birtokosai. A falu nevét a XIV. században Lad és Laad alakban írták. A XVII. század végén kezdték a falut a szomszédos Bessenyõrõl Bessenyõ-Ládnak is nevezni. Majd kialakult a Ládbesenyõ- Szendrõ- Szendrõlád nevek elkülönítése, a mai használat szerint (1873-tól).

Néveredet a népi hagyomány szerint

A török idõkben a Bikk hegy tetején állt egy összekötõ vár. A Borsodi Földvárból kapott híreket a katonák innen továbbították a Szendrõi Végvárnak. Tiszta idõben a három végvárból különbözõ jelekkel adtak hírt egymásnak. Elõször arról gyõzõdtek meg, hogy a szendrei várban látják-e a jeleket, ha látták akkor tüzet raktak. Így biztos volt, hogy "Szendrõ lát". Ezt sokszor ismételve kezdték a közbeesõ települést Szendrõlátnak, majd az utolsó hang változtatásával Szendrõládnak nevezni.

Szendrõlád történelme

/jold/images/statikus/tortenelem.2.jpgA népvándorlás utolsó szakaszában a honfoglaló magyarsághoz csatlakozott három kabar törzs települt itt meg, olvadt össze az õslakossággal, és alakították ki azt a vármegyét, melynek központja az õskori földvárra épített honfoglalás kori, megerõsített földvár volt, Borsod vára, amirõl késõbb a mai egyesített megye legnagyobb része nevét kapta.

Szendrõlád elsõ írásos emlékei a XIII. századból erednek. A XVI. században a törökök elpusztították a községet, majd hódoltsági területté lett, egy része pedig a szendrõi vár tartozéka volt. A törökök idejében a Bükktetõn volt egy vár, és a várból vezetett egy alagút a töltés széléig a Bódvához. Mivel a Bódván csak itt lehetett átkelni, Szendrõnek ez volt az átkelõhelye. A település csak a török kiûzése után indult fejlõdésnek. A Bódván malom üzemelt, s a XIX. században téglagyára is volt.

A XVII. században Ferdinánd király az egész Szendrõládi határt a Királykút tanyával együtt Berzeviczi György nevû nemesnek ajándékozta, aki megépítette a római katolikus templomot és a kastélyt. Késõbb házasság útján jöttek a többi nemesek is: Gombos, Vécsei, Ditrik és Kozma. Az 1848-as szabadságharc után a földosztás nem ment könnyen Szendrõládon, mivel a nemes úr csak a legrosszabb minõségû földeket akarta adni a parasztoknak, de késõbb kénytelen volt megegyezni és megtörtént a tagosítás. A hatodik sarjadék Berzeviczi Gyula volt, aki felépítette a nagyhegyen a tornyos kastélyt és 80 hold szõlõt telepített.

/jold/images/statikus/templom.1.jpg Az elsõ vonat 1896-ban indult meg a Bódva völgyén.

Ládbesenyõ és Szendrõ szomszédos települések hatására hamar teret nyert lakói között a reformáció, s a XX. század elejére a római katólikusok és a reformátusok kb. egyenlõ arányban voltak megtalálhatóak a hívek között. Mindkét felekezetnek volt temploma és elemi iskolája a községben, de kultúrintézménye volt még a népkönyvtár és a Levente-egyesület is, századunk elsõ felében. A gazdálkodás területén a szántóföldi mûvelés mellett az erdõk is fontos szerepet játszottak, emellett 2 mészkõbánya és 2 mészégetõ üzem is mûködött Szendrõládon.

Közigazgatás

  • A település 1950-ig a borsodi körjegyzõséghez tartozott,
  • 1950-ben tanácsot alapított,
  • 1969-ben Edelény társközsége lett,
  • 1984-ben önálló tanácsú községgé vált,
  • 1990-tõl mûködik a helyi önkormányzat.
Skip to content